Az elmaganyosodas kitört a nagyvárosok privilégiumából, és immár nálunk is felütötte a fejét. Az utcákon bóklászva kereste hogy kit támadjon meg, amikor meglátta  ahogy a busz után loholok. Kis suta! – gondolta jó lesz ő. Majd furfangosan munkához látott. Először megfogta Z.-t hogy lépjen hátra 2 lépést, hiszen túl közel van hozzám. Becsempészett a buksijába egy-két gondolatfoszlányt miszerint én meg akarom mondani mit tegyen, és mit ne. Mindezt jó dühösre érlelte, majd végül hozzáadott két csepp unalmat, és ő már iszkolt is két méterrel odébb.

Bizonyára ismeritek a tipikus amcsi tinifilmekből, amikor a lúzer gyerek odacsapódik egy totál más társasághoz, majd hozzájuk hasonulva szépen elüldözi a régi jóbarátokat. Ez a valóságban is meg szokott történni. És ha mindezt párhuzmba állítjuk egy normális pasival, aki olyan társaságba kerül, ahol a férfiak megbántják a nőket. Használják, megcsalják, megalázzák. Vagy épp csak hetente lecserélik őket.

Nos, így elég könnyű dolga lesz az elmagányosodásnak. Talán már célba is ért....

Úgy iszkolt előlem, mint egy nyúl. Piros kabátban,fehér bojttal a hajában. Chivvaként lógó táskával a karján suhant el mellettem a

mozgólépcsőn. A tartás csak úgy menekült előle. Elüldözték Budapest átváltoztató szelei. Kiscopfos Dappleből Miss Joghallgató Naccsasszony

lett. Csak a papa 60 millkás hiperőrzött panorámakuckója, meg a paragrafusok az állandó barátai. No meg a fizető albérlő.

Combot sosem fog szétdobni, legalábbis tétre nem. Ingyen teszi meg minden paragrafustudós kollegának aki befér nagypapi ágyába.

Meg talán az ügyvédi irodájába is. Maybe. Maybe not.

Hát ezt is megéltük. 19 lettem. Vagyis még nem egészen. Majd csak 9:35-kor. Az oroszlán hava előcsalogatott a barlangomból.

16 éves korom óta ugyanazzal a férfival. Hmm...pedig erre senki nem fogadott volna, még 10 forinttal sem.  

Lelle

A második éjszaka. Ma elszakadtunk a tipikus nyaralás gondolatától. 15 fokban ez elkerülhetetlen. Másfél méteres hullámokon hajózni bizony nagy élmény. Olyan szél volt, hogy egy szörfös Balatonlelléről Balatonboglárra 3 perc alatt átsuhant. Szó szerint.

Láttunk a kompról cicihegyeket. Helyes matrózokat. Sok németet. Az elemekkel küzdő sirályokat.

A badacsonyi bor még hidegben is megárt. Most már ezt is tudjuk.

Az éjszakai hejehuja ma is kilőve. Ordít kint a szél, és a hideg.

That's all folks!

Dilemma

Egy  eddig számomra ismeretlen érzés késztetett írásra. Hetekig tartó évődés, tehetetlenség és kudarcélmény tetőpontjára érve, 5 perce a garázsban mélázva rájöttem mi is ez.

Hontalanság. De nem a szó szoros értelmében. Szolnok immár nem az otthonom. Anyu és Ákos elköltöztek onnan Kecskemétre. Az a város ahol születtem majd felnőttem, többé nem kötődik hozzám.

De Kecskemét sem az otthonom immár. Nincs ott egyetlen holmim se. Ami tárgyilag odaköt az egy fogkefe.”Hazamehetek” persze  Anyához vagy az öcsémhez, de sosem lesz már meg a valódi hazatérés érzése.

És itt vagyok. Vác mellett. És itt van Ő is. És itt van minden holmim. Sőt még a cicám is. És mégsem vagyok itthon. Mégis itt van bennem az a kicsit kellemetlen és zavarbajövős „vendég vagyok-érzés”. Ami azért vicces, mert amíg nem laktam itt, nem éreztem magam kellemetlenül.

Itt van a másik Ő is. A vőlegényem anyukája. Az anyósom. És akárhogy is szeretném tagadni, ez főleg neki köszönhető.

Számára mindig vendég maradok. Elpaterolja a holmijaimat, legyen az bármilyen kézenfekvő hogy ott volt, ahol. A napszemüvegem, a hajgumim, a pénztárcám, a telefonom, a táskám, a pulcsim vagy az esernyőm. De a Kedves cuccai nem zavarják, sem pedig a saját holmijai. De az enyém valahogy mindig a lépcsőre kerül, minél közelebb az emelethez.

Ha kint hagyom a széket rögtön rámszól, de amikor ő felejti úgy az bocsánatos bűn. Feljön, kiveszi Z. ruháját a szennyesből és kimossa. Ha Szolnokon vagyok, megnézi hogy tele van a szennyesláda és kimossa a fia ruháit, de az én cuccaimat otthagyja mind egy szálig.

 Így főzzek, mert a fia azt szereti. De az eszébe sem jut, hogy máshogy is szeretheti, úgy is ahogy én csinálom. Ha valamit megkérdezek hogy hol van, fintorog egyet és kibassza elém. Ha nem kérdezem hanem csinálom mással, lebasz hogy hogy képzelem hogy ezzel főzök. Új lábasban nem főzhetek. A vasalóval nem vasalhatok. Ha elkérem a varróscuccát ugráltatom, de meg nem mondja hogy hol van.

Ha rosszkedvű de én épp jó passzban vagyok, akkor szemét vagyok és a nap végére biztosan vagy sír vagy csapkod valamiért, vagy együtt a kettőt. Ha én vagyok szomorú valamiért még ki is röhög.

Ha félek a pókoktól azon lehet röhögni. De azon, hogy fél a békáktól szemét dolog.

Puffog , hogy ő már belefáradt a főzésbe és oldjam meg kettőnkre a kaját. Végre úgy csinálom, ahogy akarom. Amint látja hogy én élvezem, és még Z. nek is ízlik ő megfőz előre, kritizálni kezdi és kitalálja hogy mit ne főzzek, mert ma túl meleg van. Még a seggemen is folyik a víz, mert egy órán át szaggatom a nokledlit bugyogó víz fölött, miközben a pizza 15 perc alatt megsült volna. Mostmár jól érzi magát.

Hétköznap reggel szinte kitépi a zsömlét a kezemből, hogy ő már elkezdte csinálni a fiának a reggelit, koccoljak le. Ha hazamegyek látogatóba, az baj. Ha ittvagyok az is baj. Morogva járkál jobbra balra körülöttem lehajtott fejjel, miközben már görcsbe állt a gyomrom hogy mibe köt bele legközelebb.

Ha néha mégis rámnéz, kibasz az ajtón túlra a szemeivel.

Szóval itthon vagyok idegenben. Ahol a lakók fele nem lát szívesen. És jobbat akar a fiának. Ha megvédem magam tiszteletlen vagyok, és csak hiszti lesz belőle, minek következtében napokig háború van.

Ha nem védem meg magam, erőre kap és egyre csúnyábban szól hozzám.

Megint odajutottam, hogy meg akarok felelni valakinek , aki elméletben számomra fontos. Világra hozta azt a férfit, akit szeretek. De ugyanakkor ez az ember nem kér belőlem semmilyen formában.

Hol van az, hogy otthon? Mert innen valahol nagyon messze...

Jelentés

Itthon...Szolnokon.

Merthogy már kettő van. Jó pár óra pakolás és rendezgetés után ugyanis elköltöztem itthonról. Vele élek,immár egy teljes hete.

Egész furcsa volt így hazajönni. Az öcsém beköltözött a szobámba; a polcaim tele vannak műanyag fegyverekkel és kisautókkal. Az ágyamon fent bokszzsák és mesekönyv van. A szekrényemben ici-pici zoknik és alsógatyeszok.

A másik otthonomat viszont nem várt könnyedséggel szoktam meg. Alapvetően marha lusta vagyok, de ott szívesen csinálok szinte bármit, mert tudom hogy szebb lesz tőle. Meghát minden éjjel Vele alszom, ami nekem különösen bejön mivel gyűlölök egyedül aludni.

Szóval ma kicsit lapos vagyok, sorry, de kivert a takonykór és elnyomott az antibiotikum. Szóval ma kábé semmit nem csináltam...

A másik...kaptam eg üzit facebookon egy évfolyamtársamtól, hogy az anyja javítja a magyar emeltet és meg tudja mondani milyen lett, ha tudom a kódszámom. Szóval fosok. Fosok, hogy olyasmit hallok, amit nem szeretnék.Nemtudom hogy visszaírjak-e neki. Mostmár komolyan kezdek parázni, hogy milyenek lettek az érettségik. Most, hogy kezdem kipihenni az írásbelik fáradalmait, már nagyon izgulok. Tény, hogyha elkúrtam sincs világvége, mert újra lehet írni, de ha nem muszáj, akkor nem kell a plusz macera.

Kicsit furcsa még ez a hirtelen jött felnőtt lét. Félig kamasz fejjel belecsöppentem egy felnőtt életébe. Jó időszak ez, de mégis hátborzongató ez a hirtelen jött szabadság. Nem kell kötelezően bejárnom sehova, magamtól kell készülni a szóbelikre, akkor utazom amikor akarok. Mondjuk nem fog sokáig tartani, mert dolgozni akarok nyáron is. Igazából van is kedvem hozzá, meg pénzt is szeretnék keresni. Valami nyáresti pultos meló ideális lenne. Kezdeni olyan 6-7 körül. Nyáron úgyis ez a bioritmusom, meg szerintem élvezném is.

Nah...anyum jött...én lépek.

A tegnapi szerenád valami hihetetlen volt. úgy éreztem magam, mint egy szomorú napközis, akitől elveszik a játékát. csak álltunk ott a sötétben, fogtuk egymás kezét és énekeltünk.

akármikor énekeljük az emberektől a tábortüzet, mindig bőgés van. Mindig eszünkbe jut Johny, meg hogy ő ezt miért nem láthatja. Kicsit fáj.Visszanéztünk elsős katinapi képeket és egy csomón rajta van. Annyira furi volt.

„Egy dal, s te újra köztünk élsz, ma újból te zenélsz.Úgy van ahogy rég volt. „

Szerenááád...fregatt...azért vannak a jóóbarátok....sok szííív méélyéén...ott ééég eza tűűz...

tablóképosztogatás...borozgatás olyanokkal akikhez 4évig nemszóltunk. Van feelingje.

Az erkélyen ülve előtörtek az emlékek. A félhomály, a lágy szellő, langyos levegő. Mintha hajnal lenne. Pont egyike azoknak a hajnaloknak, amikor olyan gondtalanul ültem ott.

Nyár volt. Danival. Este 8-ra lejött, elmentünk táncolni. Ő egy olyan ember, aki mellett úgy érzed, bármit megtehetsz. Megpöckölheted a kidobók orrát. Megcsókolhatsz egy idegent. Táncolhatsz az asztalon. Mert csak a kettőtök barátsága számít. Talán nem is a barátság a legjobb szó. Hiszen táncoltunk már úgy, mint akik hírből sem barátok.

Éjfél körül lassan, de biztosan a pizza hajóra vonultunk. Vodka, bor... hajnali hepajkodás. Nézni az embereket, ringatózni a Tiszán és elmerülni az esti fényekben.

A hajnal már az erkélyen ért minket. Ez mindig azután volt, hogy végigsétáltunk a Zagyva mellett. Ismered biztos azt a jó párás nyáréji levegőt, mikor vízparton vagy. Mélyen beszívtuk, és ontottuk a hülyeséget egymásba karolva, viccelődve. A hajnali erkélyjelenet egy teával vagy kávéval a kedvencem volt. Csípte a szemem a szürkület. Elkezdtek felébredni a madarak. Mi pedig egymás vállára dőlve vártuk a napot, az első sugarát. Attól átmelegedtünk, és mikor már gyöngyözött a homlokunk a fáradtságtól, elaludtunk. Annál az alvásnál nincs jobb... nem érzed a tested, csak hirtelen lehúz a mély. A szemhéjad elnehezül, és csíp, amikor először becsukod. Ismerős?

Nagyi

Nahszóval. Szépjóreggelt mindenkinek, személyes post készülőben. A hétvégi összegzés szokásos heti menetében. Merthát ki ér rá hétvégén?

Szóval eljött a péntek. Spuri volt hogy rendet tudjak csinálni, haza tudjak érni, meg hogy azért valami emberi fejet varázsoljak magamnak. Természetesen a fejemmel kezdtem, aztán jött csak a rend. Leraktam a porszívót, és pont csörgött a telóm, hogy nicsak kivan itt?...Ittunk kávét, trécseltünk, elszívott egy cigit. Csörög a telefon. Meghalt a nagymamája.

Igazából még nagyon lepadlózás sem volt, mivel várható volt a dolog. De mégis...a nagyi mindig kincs, akit nem lehet pótolni. Se egy idősebb nagynénivel, sem egy korosabb tanárral, sem anyuval, sem senkivel.

Még emlékszem amikor mamánál aludtam, és mindig vakargatnia kellett a hátam mint az elefántoknak, és közben a szarvasbogarakról mesélnie. A mai napig nem tudom hogy miért pont róluk, hiszen írtózom a bogarak minden fajtájától. De akkor ez volt a minden. Meg a közös strandra járás, a lángos. Papám tanított meg úszni, pedig 5 évig jártam minden nyáron úszótáborba egy hónapig, hiába. Ott a legtöbb amit elértek az volt, hogy kétszer begyulladt szemem, meg egyszer a fülem.

Szóval mondtam, menjen haza anyuhoz, lehet hogy jól esne neki ha otthon lenne ő is. Beszélgetni, odadőlni a vállára, vagy csak egyszerűen a puszta jelenléte.

Nem tudom néha mit tegyek amikor haláleset történik körülöttem. Igazából még soha nem halt meg senkim. Tavaly egy osztálytársam, ami eléggé megrázott. Ő volt a legközelebbi ismerősöm aki elhunyt, de nem voltunk igazán szoros kapcsolatban. Én magam pedig félek a haláltól, szóval néha nem is akarok igazán belegondolni a dologba, mert akkor napokig ezen jár az agyam.

Viszont elég sokszor eszembe jut az a görcsös félelem, hogy elveszítek valakit akit szeretek. Szinte mindenkit lepörgettem már az agyamban. Próbáltam belegondolni, hogy milyen lenne, és hogyan reagálnék. Azt hiszem egy szerelmet elveszíteni a legmagasabb fokú fájdalom. Ez nagyon furcsa lehet, de gondolj bele. A szerelmed Te magad választod. te találsz rá, vagy éppen ő rád. A családod, a sors(vagy Isten, ki minek hívja) által rádosztott kapocs. Ők segítenek elindulni az életben. Vigyáznak rád jó esetben. A család készen kapott vérszerződése grantálja a fajunk fennmaradását. De Ő? Ő a lelked és szíved fennmaradását garantálja. Ő a válaszott családod. Engem ezért taszít a manapság eldobhatóként kezelt párkapcsolat. Amikor csak úgy lecserélsz valakit. Vagy megcsalod.

Ő átmenetileg a családoddá választott Téged, mégha csak átmenetileg is. A családodat pedig nem dobálod el csak úgy. ..

Hűmennyi sokminden rekedt ma belém...szóval. Ez nem lesz egy szépenszerkesztett post, tekintve hogy fél tíz van és hétfő és kurvafáradt vagyok. Az a helyzet, hogy kezdek kifulladni az érettségi előti hajrában. Baszottul semmi kedvem felelgetni magyarból. Írni..oké. De hogy most összeszedjem a gondolataim és elmondjam összefüggően. Na azt hagyjuk.

A másik. Sokan túlmisztifikálják ezt az elköltözős, megváltozik az életem-dolgot. Na jah, meg fog. De naés? Én átestem a vágjunkbele stádiumba. Tele vagyok tettvággyal. Várom a május 8-át, amikor a Ducatoval kigördülünk Szolnokról, az összes cuccommal a raktérben és jelképesen még aznap elmegyek a Filmművészetis felvételire. Ezzel lezárulnak az írásbelik. Már lejátszottam a fejemben az egészet. Olyan 2  körül már biztos végzek,tehát 3-ra kábé otthonvagyunk. Aztán napozás,lődörgés a kertben,kutyázás,macskázás(Lilit is viszem) majd este iszogatunk. Aztán pedig egy szégyentelenül jó kufirc becsípve,  mindennel mi szem-szájnak ingere.

Nem isteni?...

Vidéki sanzon

Egy kis vidéki életkép. Szombat reggel fél tíz.A nap melege süti az arcom,szinte már érzem hogy egy árnyalattal barnább lettem. A reggeli szexnél pedig egyenesen nincs is jobb. Hosszú összebújós, dörgölőzős, kávécsinálós előjátékkal. Aztán érezni hogy még percek múlva is remeg a lábad,a szád pedig csókot kíván. De az övé is,úgyhogy kerek a világ.

Szóval a napnál tartottam. Ez a legkézenfekvőbb bizonyítéka a tavasznak. Meg a madarak. Meg a bogarak. Meg a macskám, aki eszi a bogarakat.

Meg az is, hogy a pasid szerel. Merthát jó idő van, az alkotási-maradandóthagyokmagamután-vágy pedig dúl mint a hormonok. Kivéve persze ha egy gagyi férfiutánzatot, egy metroszexuális babát fogtál ki. Akkor semmiféle férfihobbit nem kell tolerálnod. De a két erős férfikart is elfelejtheted, ami átölel ha szomorú vagy. Vagy ami hanyattdönt a szombati mozi után. Vagy ami kávét csinál reggel.

Szóval...had szereljen.

Talán az emberből a fájdalom hozza elő a szavakat, vagy csak a megfelelő időpont. Nem tudni. De azt kívánom, inkább kukulnék meg.

Szerintem fel sem fogja a tettek súlyát, a szavak következményeit. Mintha nem is tudná, hogy ezzel fájdalmat okoz. Vagy pont ezt élvezi.

A hazaárulókat büntetik a legsúlyosabban. De még egy hazaárulóban is van szeretet,lojalitás, és lélek ha a családjáról van szó. Nem a szeretteiről, hanem a családjáról. Mert ez a kettő nem ugyanaz, amint erre rájöttem. Hogyha ilyenekre képes egy hazaáruló, akkor egy családáruló mire képes?

A lelki erőszak ezerszer rosszabb mint a testi. A hegek elmúlnak, a forradások begyógyulnak, és új,hamvas bőr nő rájuk. Egy kék folt eltűnik,és eszedbe sem jut többé.

De a lélek lassan felejt, és egy milliméteres heg is lassabban gyógyul, mint egy a testeden. Az emléke pedig újra és újra előjön, akármikor szembekerülsz vele... Nincs rá általános gyógyír, sőt néha semmilyen. Csak az újrakezdés és az idő.

De nem mindig teheted meg, például ha az illető az apád. Nincs apelláta, ha felnőttél a Te kezedben van a sorsod. Nem róhatod rá másra a terhed, a fájdalmad, vagy a felelősséget.

Ha tudja, hogy valami fáj, azzal üt vissza másnap. Ha elmondasz neki valamit, azt keni a hajadba harmadnap. Nem egy idegen, akit eltolhatsz a lelkedtől, hiszen a vér összeköt. Táncolsz vele az esküvődön, meghívod a diplomaosztódra, a ballagásodra, megnézi az unokáit és megismeri a vőlegényed. Karácsonykor mindenkitől csak piát kap, mert senki nem ismeri igazán, és nem örül semminek.

De a szívedtől eltolhatod. Eszedbe juthat az a sok-sok mondat, ami éveken át összegyűlt, és ami valójában annyira fáj. Tudod, hogy gyűlölné ha többre vinnéd mint ő, hiszen ez az egy amire valójában büszke lehet, és várja hogy kudarcot vallj, hogy azután az orrod alá dörgölhesse.

Ha pedig sikeres leszel, csak azt fogod hallani, hogy neki köszönheted.

Pedig tudod, hogy semmi köze nem volt hozzá. Csak annyit tett, hogy számtalanszor megtört, tett és mondott, fájt neked, és a szeretteidnek, miközben bizalmatlanná,bizonytalanná, és ragaszkodóvá tett.

Azután megtanultál szeretni, úgy igazán, majd gyűlölni. Ő pedig csak keserű közönyt fog érezni az élet iránt. Mert a sorstől ürességet kapott. Hideg rációt, ami az életben működik, de csak szart okoz.

Ez Ő. Hány évet kapjon egy családáruló?

Akármilyen csodálatos volt a hétvége, a mai napomat csak egyetlen mondat határozza meg: „És ha majd Z. megint kidob, akkor mit csinálsz?”Mindezt ordítva. Mintha fel sem fogta volna az agyam. Sírni tudtam volna, de a szám csak egy gúnyos mosolyra volt képes. Ehelyett taknyán kellett volna tenyerelni. És mindeközben megijedtem, amint tudatosult bennem ez a pár szó.

Hiszen ezáltal függeni fogunk egymástól valamilyen szinten, de főleg én tőle.

És ha megint rájön, hogy ezt nem neki találták ki? Hogy engem nem neki találtak ki?

Most többről van szó,minthogy nem találkozunk hétvégén...arról hogy együtt éljük az életünket.

Nem vágyom semmi másra jobban,talán csak egy jó felvételire. Imádom. Bármit megtennék értünk.

De nem szeretném azt sem, hogyha mondjuk egy év múlva rádöbben hogy nem szeretné ezt, akkor „tűrnie kelljen”,mert hiszen az milyenlennemár, és egyébként is szemét dolog volna.

Megszakadna a szívem mindkét esetben...

Régen postoltam, de úgy gondoltam hogy ami nem megy, azt ne erőltessük.

Most viszont valami könnyedebb jön a múltkori után. Találtam egy oldalt, ahol nagyon sok napi érdekesség található. Egyszerű tények, de néha én is megvakartam a fejem...

Összegyűjtök amennyit csak tudok:

A tehenek az orrukon át izzadnak.

A bogárautó ötlete Hitler fejéből pattant ki.

A Mount Everest évente 4 millimétert nő.

A nintendo egy taxitársaságként indult.

Egyszer egy csirke 18 hónapig fej nélkül élt. (Utánanéztem, pöppet sántít, de érdekes a cikk)

Kolombusz szerint a Föld körte alakú volt.

A cicákok nem érzik az édes ízt.

A tibeti szerzetesek állva alszanak.

Wayne Alwine, Mickey Mouse szinkronhangja feleségül vette Russi Taylort, Minnie Mouse szinkronhangját.

Backrub volt a Google eredeti neve.

A Télapó jelmeze eredetileg zöld volt.

Hitler vega volt.

A nők 4-szer annyit sírnak mint a férfiak.

Elvis eredetileg szőke volt.

A malacok nem izzadnak.

Jobb lesz a látásod amikor félsz valamitől.

A cápák kómába esnének ha fejjel lefele fordulnának.

A Time magazin 1938-ban az év emberének választotta Hitlert.

Több csillag van a világegytemben,mint ahány homokszem van a Földön.

Angliában minden hattyú a királyné tulajdona.

Egy fogorvos találta fel a villamosszéket.

Ugyanolyan mennyiségű citromban több cukor van mint az eperben.

A banán és az emberi DNS 50%-ban egyezik.

Egy csokiszeletben nagy átlagban 8 rovarláb van.

A tengericsillagnak nincs agya.

A jegesmedvének fekete a bőre.

Naponta átlagosan 12 újszülöttet kevernek össze.

Több csirke,mint ember van a Földön.

Az olló Leonardo Da Vinci találmánya.

80%-át elfelejtjük annak amit egy nap tanultunk.

Emerson Moser, a zsírkréta feltalálója bevallotta visszavonulása után, hogy színvak.

A kóla zöld lenne, ha nem adnának hozzá színezőanyagot.

Franciaországban legális hozzámenni egy halott emberhez.

Egy 4 éves körülbelül 400 kérdést tesz fel egy nap alatt.

Az aranyhalak nem tudják becsukni a szemüket.

A macskák életük 70%át átalusszák.

A százlábúak inkább a nőkre szeretnek felmászni.

A malacok nem tudnak felnézni az égre.

A tehenek több tejet adnak zenehallgatás közben.

Egy cigi kábé 5 percet vesz el egy ember életéből.

A legtöbb rablás keddi napra esik.

Thomes Edison(villanykörte feltalálója gyengébbek kedvéért) félt a sötétben.

Dali tervezte a Chupa Chups logót.

Shakespeare diszleksziás volt.

A gitárhúrt erdetileg cicbajuszból csinálták

Charlie Chaplin egyszer elindult egy Chaplin hasonmásversenyen, ahol harmadik lett.

A jobbkezesek tovább élnek, mit a balkezesek.

Primitive or Tribal?

Egy nagyon barbár szokásról fogok írni, ami sokaknál kiverheti a biztosítékot, ahogy nálam is tette.

Bár barbár szokás, még ma is aktívan jelen van a világ bizonyos országaiban.

2002-ben egy brit filmrendező egy iszonyú dokumentumfilm elkészítésére vállalkozott, kiváltképp hogy ő maga is nő.  Kenyába utazott, és lefilmezett egy szörnyű rituálét,  ami  132 millió nő életét érinti ma.  Egy egészen csöpp, alig pár hónapos kislányt körülmetéltek.  Nem linkelem be a videót, szándékosan.  Ennél borzalmasabbat sosem láttam:

A rangidős,  a nagyanyja hátulról lefogja a lábait.  Két másik nő a fejét és a kezeit.  Egy negyedik pedig egy konzervdoboz tetejével elvégzi a „műtétet”,  amit mára az ENSZ-nek köszönhetően hivatalosan is csonkításnak lehet nevezni, női körülmetélés helyett.  Mivelhogy semmi funkciója nincs. Igazából.

Ezt főleg Afrikában végzik, de sok helyen az iszlám valláshoz kapcsolhatjuk,pedig a Korán egyáltalán nem írja elő a körülmetélést nőknél. Sőt, muzulmán vallási vezetők hivatalosan bűnnek minősítették, ami károsítja a nők testét és lelkét is. Több okból végzik ezt. Egyrészt, hogy a nők számára ne legyen olyan élvezetes a szex,így aztán nem csalják meg a férjüket. Egy afrikai férfi szerint a falujában egyetlen prostituált sincs, hála ennek a rituálénak, és a lányát is mindenképp aláveti majd ennek, hiszen egy nő csak így maradhat erkölcsös és tiszta.

Kenyában ezért a 4-12 éves lányok 98%-ának eltávolítják a csiklóját és a szeméremajkait.

Ezek a lányok,ha magát a bevatkozást túlélik egyáltalán  és nem véreznek el, csoda ha a szülést túlélik. Mivel a körülmetélés során a nagyajkakat összevarrják,és csupán annyi  helyet hagynak,hogy a vizelet és menstruációs vér távozhasson. Miután férjhez adták őket, minimálisan feltépik ezt a heget,hogy a férjük közösülhessen velük(ezt nem nevezem szexnek).

Majd jön a szülés,ahol ugyanis az összes heg felszakad. Ha pedig valami csoda folytán túléli a nő, újból összevarrják. Azután kezdődhet elölről.

Ráadásul akik életben maradnak, egész életüket fájdalmak között élik, pisiléskor,menstruáció alatt. És mivel a mirigyeket eltávolították, a hüvelyi nedvesedés már nem funkciónál ezért a közösülés életük végéig fájdalmas lesz.

Ami pedig méginkább felháborított, az egy fórumhozzászólás egy magyar iszlám oldalon:

"A napokban olvastam ki a "Fatyol mogott" konyvsorozatot, imadtam, faltam a sorokat. Talan az osszes kotetben felemlitik a nok korulmetelesenek problemajat itt az arab vilagban. Vettem a batorsagot es megkerdeztem a ferjemtol, hogy a mi csaladunkban elofordult e ez mar. Megdobbentett, felhaboritott a valasza, a sogornomnek es annak a legnagyobbik lanyanak (most 20 eves) csinaltak meg. Van meg ezenkivul ket ikerlanya, es meg ket kicsi, az ikerlanyok benne vannak a korban (16 evesek) hogy megcsinaljak nekik, de a ferjem szerint ez meg nem tortent meg. Vagy csak nem akarta nekem megmondani, latva a melyseges felhaborodasomat. Mondtam neki, hogy ez egy barbar szokas, es amennyire en tudom a Koran-ban ez nincs benne..... Meg most is a hatasa alatt vagyok. Kerdeztem tole, ha nekunk adna Allah egy lany gyermeket, ragaszkodna hozza hogy megcsinaljak, a felelete az volt hogy igen. Nah! Ezen megjobban kiakadtam!!!! Es rogton halat adtam Allahnak hogy nem adott nekunk eddig gyermeket. Elkepzelni sem tudom, hogy mit tennek ha igy lenne, es amennyire szerettem volna meg gyereket szulni, most mar annyira nem akarok. A gondolattol is rettegek, hogy valaha is ez eloforduljon....

En nem tudom megint csak probara teszi Allah a szerelmemet, de egyszeruen nem tudom feldolgozni ezt, undorito, kegyetlen, rettenetes dolognak tartom.

Kerlek segits nekem, az Iszlamban ez tenyleg elfogadott dolog, es van ra utalas barmelyik konyvben? „

Ha ez tényleg kérdés lehet 2010-ben egy fejlett országban, akkor mi a francot várunk a barbár,műveletlen,még az AIDS-es óvszert is egymásnak kölcsönadó afrikai törzsektől?

Ha hinni lehet pár régi interjúnak, a híres modell, Naomi Campbell is egy olyan faluban nőtt fel, ahol ez szokás volt bár azt már nem jelentette ki, hogy rajta is elvégezték volna a műtétet. Bár én sem kürtölném világgá,ha ezt tették volna velem. De én inkább azoknak az apáknak,anyáknak és nagyanyáknak vágnám le a kezét meg a farkát, akik képesek ilyen sorsot szánni a saját gyermeküknek, visszasüllyedve ezzel az állati lét legundorítóbb bugyrába.

Hát ez is eljött. Ennyi volt a filozófálás.

1.       ELTE- nemzetközi tanulmányok

2.       Színház és Filmművészeti- Hírszerkesztő,riporter

3.       ELTE-Pszicho

4.       ELTE- anglisztika

Amúgy fosok ám...anglisztikára kurvára nem akarok menni. Ő meg kurvára hiányzik. Énmeg hülye vagyok. Tudom...

Nem szabad hogy elbízza magát,az tipikus férfibetegség. Alapvetően csak a magszórás szorult beléjük ösztönszinten,de az jól. Kár...

" A fehér kezedben tartva ezt a könyvet, puha karosszékedbe süppedsz, mondván: ez talán elszórakoztat.Miután elolvastad balsorsok eme történetét, jó étvággyal megebédelsz, érzéketlenségedet a szerző rovására írod, ráfogod, hogy túloz, megvádolod, hogy átkölti a vlóságot. Tudd meg hát: ez a dráma nem a képzelet szüleménye, nem is regény. All is true." /Honoré de Balzac: Goriot apó/

Megpróbálom egy postba sűríteni amit le akarok írni.

Ma törin egy elég sokkoló filmet néztünk. A nürnbergi perről szólt; a 22 vádlottról, a levetített filmekről, háborús bűnösökről,hadifoglyok kínzásáról. Bemutatták, hogy köztörvényes bűnözők kezeire adták a haláltábor zsidó lakóit,akik tulajdonképpen szabad kezet kaptak.

Sokkoltak a képek, a résztvevők, a bűnösök reakciói. Attól tartok hogy az akasztás még talán megváltás is volt nekik...én ennél drasztikusabb lettem volna. Tudom, hogy régen volt, és azt is hogy közvetve sem érintett, de majdnem felforrt az agyvizem a film után. Nem mintha nem láttam volna még ilyen felvételeket, de ezek valahogy kivételesen durvára sikeredtek...

Azt hiszem egy órán át voltam fent. Hallgattam ahogy aludt és félálomban mindenféle képek mászkáltak az agyamon át-kasul.Tudtam hogy már csak pár perc és elmegy, aztán megint négy nap...

Hevertem egy hónaljzugban, amin éreztem hogy most fújta be magát parfümmel. Kellemesen fűszeres,férfias illata volt. Meg, úgy szinte el lehet veszni a kezeiben...szívem szerint ott is maradtam volna. Ütemesen dobogott a szíve...azaz oroszlánszív és minden lélegzetvételnél lüktetett a mellkasa. Jó meleg volt, és tudtam hogy a legjobb helyen vagyok.

Azután eszembe jutott, hogy amikor elmegy biztosan álmos lesz. és hogy kábé 12 órát fog vezetni egyben...és akkor jöttek a képek. Ilyenkor úgy belémhasít,hogy ahogyan megkaptuk egymást, olyan könnyen el is lehet ezt venni.

Mert akkor már neki nem fog fájni...de nekem annál jobban. Vagy fordítva. Egyik sem jobb a másiknál.

Igazából semmit nem tehetek, csak szurkolni tudok, hogy ne ő legyen a mai kiszemelt. Ámen.

Írnom kell...

Tél van és hideg, én pedig türelmetlen vagyok. Ő meg kezd átmenni kiképzőtisztbe. Néha már szinte nem tudom eldönteni hogy tényleg én csináltam valami rosszat, vagy a lelke mélyén csak kurvára nincs kedve velem beszélgetni. Ami oké...de akkor ne tegye. Suli...röpi...néha aerobic vagy jóga..aztán haza tanulni. 7 körül beszélünk, és az első 5 mondatában mindig benne van legalább egy emlékeztetés hogy mit csinálok rosszul. Néha már eleve úgy veszem fel a telefont,hogy nah most vajon miért fog lekúrni..

A lelkem mélyén ilyenkor elbizonytalanodom hogy tényleg jó ötlet-e ez az összeköltözés. Félek hogy a nap 24 órájában vigyázban kell majd állnom. Hogy talán mégsem mondhatok azt, akkor és amikor akarok. Olyan lelkesnek tűnt, de valamiért mégsem tud igazán elfogadni.Sok hülye berögzült szokásom van,de egyik sem káros,vagy bunkó. Csupán olyanok,ami bárki másnak is. Ő sem tökéletes,mégsem hánytorgatok fel neki mindig mindent.

Szürcsölöm a bort,néha közbevágok(ő is!) ha mond valamit, kritikus vagyok az emberekkel(magamban),feledékeny vagyok, és néha szétszórt. És aztán? Ő sem tudja igazán hogy mit akar. Eleinte pont ezeket szerette bennem...Ha a tökéletesre vár, akkor akár tovább is mehetne. Mert én nem vagyok az, és nem is leszek. Mit akar ő valójában, ha nem is vagyok neki elég jó?!

Hétvége röviden...

Educatio kiállítás: egy rakás szar. Részvétem, aki szintén elment,értelme semmi. Maximum annyi, hogy rájöttem nem mehetek Dubaiban egyetemre,mert horribilis a lakásbérlet és munkát csak építészmérnöki,orvosi,vagy jogi diplomával várhatok. De mehetek éhbérért egy adag indiaival szállodát építeni.Pedig egészen beleéltem magam.

Becstelen brigantyk: Szinte mámorosan a hatása alatt voltam mielőtt megnéztem volna és mialatt néztem. Aztán így harmadnap valahogy nem...Igazából nem vagyok filmkritikus,nem értek hozzá. Elvárások nélkül ültem le, pusztán az nyűgözött le előlegként, hogy egy egész más szemszögből fogom látni ezt az egészet. No meg tarantinotól az ember mégiscsak minőséget kap.

Az  arcomba is tolták a minőséget...Hollywood zsidó királyai filmen keresztül álltak bosszút. Volt ott minden...skalpolás,homlokba horogkereszt vágás. Jó-jó. De valahogy nem mondott semmit igazából a fanyar humoron kívül.

Ma este pedig naív fiatalként leülök anyával,kezemben a felvi könyvvel és kiválasztok 4 esélyes szakirányt. Mintha a jelen gazdasági helyzetben bármit is számítana a szakom. Mikor senki nem ott helyezkedik el,amire egyébként x évig készült. De azért hátha.

Én egészen naív vagyok...

Azt gondolná az ember, hogy a haltartáshoz nem kell különösebb előképzettség. De talán mégsem árthat meg.

Szegény hal meg azt gondolhatná,hogyha valaki megveszi,és képes lóbálva hazavinni egy nejlonzacsiban,akkor nem lehet annyira gyökér hogy 8 halat egy hét alatt kiirtson. És most nem módszeres mészárszékről,vagy panírozásról van ám szó. Csak szimpla szépakváriumos,nézegetős,itthoni tartásról. Még az algaevő is megmurdalt...

Fogalomzavar

A negyedik tanév elhozta a változások szelét, mindenféle tekintetben. Az emberek körülöttem mintha felnőttek volna egy nyár alatt. Mindenki picit félve gondol vissza elsős önmagára,remélve hogy kiderül,az valójában nem is ő volt. De mi voltunk...a baloghbélás fizikaórákkal,a temérdek matek karóval,a nyári barnaságunkkal,a gólyaavatóval,a kati napi plakátjainkkal.

És most itt vagyok negyedikben. Szürreális élmény.Én naív azt hittem, hogy ez sosem jön el...de valójában jó hogy utolért. Cselekvő szellemben akarok belevágni a nagykönyvben megírt dolgokba.

A nagykönyv első oldala:

          érettségi: az a folyamat,amely a nevével ellentétben nem teszi éretté a diákot,csupán 3 napi szenvedés és 2 hónap kávén élés után ürügyet szolgáltat egy orbitális-hányós bulinak. Meg persze a továbbtanulás legfontosabb eszköze. A pénz mellett....

       egyetem: a diák életének következő 4-6-8-10 éve,amikor néhány hónapot kivéve,amikor a seggén veszi a levegőt,a bulizásról,ivásról,töménytelen dugásról szól. Már akinek erre van igénye. De akinek nem,annak a tanulásról,kapcsolatépítésről,párkapcsolatról,közös/egyéni önálló élet beindításáról szól.

     köcsög állat tanár: Mindenki aki tanítja a diákot negyedikben...