Hűmennyi sokminden rekedt ma belém...szóval. Ez nem lesz egy szépenszerkesztett post, tekintve hogy fél tíz van és hétfő és kurvafáradt vagyok. Az a helyzet, hogy kezdek kifulladni az érettségi előti hajrában. Baszottul semmi kedvem felelgetni magyarból. Írni..oké. De hogy most összeszedjem a gondolataim és elmondjam összefüggően. Na azt hagyjuk.

A másik. Sokan túlmisztifikálják ezt az elköltözős, megváltozik az életem-dolgot. Na jah, meg fog. De naés? Én átestem a vágjunkbele stádiumba. Tele vagyok tettvággyal. Várom a május 8-át, amikor a Ducatoval kigördülünk Szolnokról, az összes cuccommal a raktérben és jelképesen még aznap elmegyek a Filmművészetis felvételire. Ezzel lezárulnak az írásbelik. Már lejátszottam a fejemben az egészet. Olyan 2  körül már biztos végzek,tehát 3-ra kábé otthonvagyunk. Aztán napozás,lődörgés a kertben,kutyázás,macskázás(Lilit is viszem) majd este iszogatunk. Aztán pedig egy szégyentelenül jó kufirc becsípve,  mindennel mi szem-szájnak ingere.

Nem isteni?...