Nagyi

Nahszóval. Szépjóreggelt mindenkinek, személyes post készülőben. A hétvégi összegzés szokásos heti menetében. Merthát ki ér rá hétvégén?

Szóval eljött a péntek. Spuri volt hogy rendet tudjak csinálni, haza tudjak érni, meg hogy azért valami emberi fejet varázsoljak magamnak. Természetesen a fejemmel kezdtem, aztán jött csak a rend. Leraktam a porszívót, és pont csörgött a telóm, hogy nicsak kivan itt?...Ittunk kávét, trécseltünk, elszívott egy cigit. Csörög a telefon. Meghalt a nagymamája.

Igazából még nagyon lepadlózás sem volt, mivel várható volt a dolog. De mégis...a nagyi mindig kincs, akit nem lehet pótolni. Se egy idősebb nagynénivel, sem egy korosabb tanárral, sem anyuval, sem senkivel.

Még emlékszem amikor mamánál aludtam, és mindig vakargatnia kellett a hátam mint az elefántoknak, és közben a szarvasbogarakról mesélnie. A mai napig nem tudom hogy miért pont róluk, hiszen írtózom a bogarak minden fajtájától. De akkor ez volt a minden. Meg a közös strandra járás, a lángos. Papám tanított meg úszni, pedig 5 évig jártam minden nyáron úszótáborba egy hónapig, hiába. Ott a legtöbb amit elértek az volt, hogy kétszer begyulladt szemem, meg egyszer a fülem.

Szóval mondtam, menjen haza anyuhoz, lehet hogy jól esne neki ha otthon lenne ő is. Beszélgetni, odadőlni a vállára, vagy csak egyszerűen a puszta jelenléte.

Nem tudom néha mit tegyek amikor haláleset történik körülöttem. Igazából még soha nem halt meg senkim. Tavaly egy osztálytársam, ami eléggé megrázott. Ő volt a legközelebbi ismerősöm aki elhunyt, de nem voltunk igazán szoros kapcsolatban. Én magam pedig félek a haláltól, szóval néha nem is akarok igazán belegondolni a dologba, mert akkor napokig ezen jár az agyam.

Viszont elég sokszor eszembe jut az a görcsös félelem, hogy elveszítek valakit akit szeretek. Szinte mindenkit lepörgettem már az agyamban. Próbáltam belegondolni, hogy milyen lenne, és hogyan reagálnék. Azt hiszem egy szerelmet elveszíteni a legmagasabb fokú fájdalom. Ez nagyon furcsa lehet, de gondolj bele. A szerelmed Te magad választod. te találsz rá, vagy éppen ő rád. A családod, a sors(vagy Isten, ki minek hívja) által rádosztott kapocs. Ők segítenek elindulni az életben. Vigyáznak rád jó esetben. A család készen kapott vérszerződése grantálja a fajunk fennmaradását. De Ő? Ő a lelked és szíved fennmaradását garantálja. Ő a válaszott családod. Engem ezért taszít a manapság eldobhatóként kezelt párkapcsolat. Amikor csak úgy lecserélsz valakit. Vagy megcsalod.

Ő átmenetileg a családoddá választott Téged, mégha csak átmenetileg is. A családodat pedig nem dobálod el csak úgy. ..