Itthon...Szolnokon.
Merthogy már kettő van. Jó pár óra pakolás és rendezgetés után ugyanis elköltöztem itthonról. Vele élek,immár egy teljes hete. 
Egész furcsa volt így hazajönni. Az öcsém beköltözött a szobámba; a polcaim tele vannak műanyag fegyverekkel és kisautókkal. Az ágyamon fent bokszzsák és mesekönyv van. A szekrényemben ici-pici zoknik és alsógatyeszok.
A másik otthonomat viszont nem várt könnyedséggel szoktam meg. Alapvetően marha lusta vagyok, de ott szívesen csinálok szinte bármit, mert tudom hogy szebb lesz tőle. Meghát minden éjjel Vele alszom, ami nekem különösen bejön mivel gyűlölök egyedül aludni.
Szóval ma kicsit lapos vagyok, sorry, de kivert a takonykór és elnyomott az antibiotikum. Szóval ma kábé semmit nem csináltam...
A másik...kaptam eg üzit facebookon egy évfolyamtársamtól, hogy az anyja javítja a magyar emeltet és meg tudja mondani milyen lett, ha tudom a kódszámom. Szóval fosok. Fosok, hogy olyasmit hallok, amit nem szeretnék.Nemtudom hogy visszaírjak-e neki. Mostmár komolyan kezdek parázni, hogy milyenek lettek az érettségik. Most, hogy kezdem kipihenni az írásbelik fáradalmait, már nagyon izgulok. Tény, hogyha elkúrtam sincs világvége, mert újra lehet írni, de ha nem muszáj, akkor nem kell a plusz macera.
Kicsit furcsa még ez a hirtelen jött felnőtt lét. Félig kamasz fejjel belecsöppentem egy felnőtt életébe. Jó időszak ez, de mégis hátborzongató ez a hirtelen jött szabadság. Nem kell kötelezően bejárnom sehova, magamtól kell készülni a szóbelikre, akkor utazom amikor akarok. Mondjuk nem fog sokáig tartani, mert dolgozni akarok nyáron is. Igazából van is kedvem hozzá, meg pénzt is szeretnék keresni. Valami nyáresti pultos meló ideális lenne. Kezdeni olyan 6-7 körül. Nyáron úgyis ez a bioritmusom, meg szerintem élvezném is.
Nah...anyum jött...én lépek.
