Nagyi

Nahszóval. Szépjóreggelt mindenkinek, személyes post készülőben. A hétvégi összegzés szokásos heti menetében. Merthát ki ér rá hétvégén?

Szóval eljött a péntek. Spuri volt hogy rendet tudjak csinálni, haza tudjak érni, meg hogy azért valami emberi fejet varázsoljak magamnak. Természetesen a fejemmel kezdtem, aztán jött csak a rend. Leraktam a porszívót, és pont csörgött a telóm, hogy nicsak kivan itt?...Ittunk kávét, trécseltünk, elszívott egy cigit. Csörög a telefon. Meghalt a nagymamája.

Igazából még nagyon lepadlózás sem volt, mivel várható volt a dolog. De mégis...a nagyi mindig kincs, akit nem lehet pótolni. Se egy idősebb nagynénivel, sem egy korosabb tanárral, sem anyuval, sem senkivel.

Még emlékszem amikor mamánál aludtam, és mindig vakargatnia kellett a hátam mint az elefántoknak, és közben a szarvasbogarakról mesélnie. A mai napig nem tudom hogy miért pont róluk, hiszen írtózom a bogarak minden fajtájától. De akkor ez volt a minden. Meg a közös strandra járás, a lángos. Papám tanított meg úszni, pedig 5 évig jártam minden nyáron úszótáborba egy hónapig, hiába. Ott a legtöbb amit elértek az volt, hogy kétszer begyulladt szemem, meg egyszer a fülem.

Szóval mondtam, menjen haza anyuhoz, lehet hogy jól esne neki ha otthon lenne ő is. Beszélgetni, odadőlni a vállára, vagy csak egyszerűen a puszta jelenléte.

Nem tudom néha mit tegyek amikor haláleset történik körülöttem. Igazából még soha nem halt meg senkim. Tavaly egy osztálytársam, ami eléggé megrázott. Ő volt a legközelebbi ismerősöm aki elhunyt, de nem voltunk igazán szoros kapcsolatban. Én magam pedig félek a haláltól, szóval néha nem is akarok igazán belegondolni a dologba, mert akkor napokig ezen jár az agyam.

Viszont elég sokszor eszembe jut az a görcsös félelem, hogy elveszítek valakit akit szeretek. Szinte mindenkit lepörgettem már az agyamban. Próbáltam belegondolni, hogy milyen lenne, és hogyan reagálnék. Azt hiszem egy szerelmet elveszíteni a legmagasabb fokú fájdalom. Ez nagyon furcsa lehet, de gondolj bele. A szerelmed Te magad választod. te találsz rá, vagy éppen ő rád. A családod, a sors(vagy Isten, ki minek hívja) által rádosztott kapocs. Ők segítenek elindulni az életben. Vigyáznak rád jó esetben. A család készen kapott vérszerződése grantálja a fajunk fennmaradását. De Ő? Ő a lelked és szíved fennmaradását garantálja. Ő a válaszott családod. Engem ezért taszít a manapság eldobhatóként kezelt párkapcsolat. Amikor csak úgy lecserélsz valakit. Vagy megcsalod.

Ő átmenetileg a családoddá választott Téged, mégha csak átmenetileg is. A családodat pedig nem dobálod el csak úgy. ..

Hűmennyi sokminden rekedt ma belém...szóval. Ez nem lesz egy szépenszerkesztett post, tekintve hogy fél tíz van és hétfő és kurvafáradt vagyok. Az a helyzet, hogy kezdek kifulladni az érettségi előti hajrában. Baszottul semmi kedvem felelgetni magyarból. Írni..oké. De hogy most összeszedjem a gondolataim és elmondjam összefüggően. Na azt hagyjuk.

A másik. Sokan túlmisztifikálják ezt az elköltözős, megváltozik az életem-dolgot. Na jah, meg fog. De naés? Én átestem a vágjunkbele stádiumba. Tele vagyok tettvággyal. Várom a május 8-át, amikor a Ducatoval kigördülünk Szolnokról, az összes cuccommal a raktérben és jelképesen még aznap elmegyek a Filmművészetis felvételire. Ezzel lezárulnak az írásbelik. Már lejátszottam a fejemben az egészet. Olyan 2  körül már biztos végzek,tehát 3-ra kábé otthonvagyunk. Aztán napozás,lődörgés a kertben,kutyázás,macskázás(Lilit is viszem) majd este iszogatunk. Aztán pedig egy szégyentelenül jó kufirc becsípve,  mindennel mi szem-szájnak ingere.

Nem isteni?...

Vidéki sanzon

Egy kis vidéki életkép. Szombat reggel fél tíz.A nap melege süti az arcom,szinte már érzem hogy egy árnyalattal barnább lettem. A reggeli szexnél pedig egyenesen nincs is jobb. Hosszú összebújós, dörgölőzős, kávécsinálós előjátékkal. Aztán érezni hogy még percek múlva is remeg a lábad,a szád pedig csókot kíván. De az övé is,úgyhogy kerek a világ.

Szóval a napnál tartottam. Ez a legkézenfekvőbb bizonyítéka a tavasznak. Meg a madarak. Meg a bogarak. Meg a macskám, aki eszi a bogarakat.

Meg az is, hogy a pasid szerel. Merthát jó idő van, az alkotási-maradandóthagyokmagamután-vágy pedig dúl mint a hormonok. Kivéve persze ha egy gagyi férfiutánzatot, egy metroszexuális babát fogtál ki. Akkor semmiféle férfihobbit nem kell tolerálnod. De a két erős férfikart is elfelejtheted, ami átölel ha szomorú vagy. Vagy ami hanyattdönt a szombati mozi után. Vagy ami kávét csinál reggel.

Szóval...had szereljen.