Az elmaganyosodas kitört a nagyvárosok privilégiumából, és immár nálunk is felütötte a fejét. Az utcákon bóklászva kereste hogy kit támadjon meg, amikor meglátta  ahogy a busz után loholok. Kis suta! – gondolta jó lesz ő. Majd furfangosan munkához látott. Először megfogta Z.-t hogy lépjen hátra 2 lépést, hiszen túl közel van hozzám. Becsempészett a buksijába egy-két gondolatfoszlányt miszerint én meg akarom mondani mit tegyen, és mit ne. Mindezt jó dühösre érlelte, majd végül hozzáadott két csepp unalmat, és ő már iszkolt is két méterrel odébb.

Bizonyára ismeritek a tipikus amcsi tinifilmekből, amikor a lúzer gyerek odacsapódik egy totál más társasághoz, majd hozzájuk hasonulva szépen elüldözi a régi jóbarátokat. Ez a valóságban is meg szokott történni. És ha mindezt párhuzmba állítjuk egy normális pasival, aki olyan társaságba kerül, ahol a férfiak megbántják a nőket. Használják, megcsalják, megalázzák. Vagy épp csak hetente lecserélik őket.

Nos, így elég könnyű dolga lesz az elmagányosodásnak. Talán már célba is ért....

Úgy iszkolt előlem, mint egy nyúl. Piros kabátban,fehér bojttal a hajában. Chivvaként lógó táskával a karján suhant el mellettem a

mozgólépcsőn. A tartás csak úgy menekült előle. Elüldözték Budapest átváltoztató szelei. Kiscopfos Dappleből Miss Joghallgató Naccsasszony

lett. Csak a papa 60 millkás hiperőrzött panorámakuckója, meg a paragrafusok az állandó barátai. No meg a fizető albérlő.

Combot sosem fog szétdobni, legalábbis tétre nem. Ingyen teszi meg minden paragrafustudós kollegának aki befér nagypapi ágyába.

Meg talán az ügyvédi irodájába is. Maybe. Maybe not.