Az elmúlt két hétben erősen lefoglalt az életem. Kezdetnek kaptam egy elég nagy önbizalomlöketet. Dolgozom, és bár mindig is titkon azt gondoltam hogy akaraterőhiányban szenvedek, rájöttem hogy pont nem. Marha ügyes vagyok. Plusz az elmúlt 1,5 hétben az összes pasi rámindult akivel csak találkoztam. Ez azért egy eléggé felvillanyozó arány. Dehát tavasz van...a farok feláll és az ész megáll.
Tegnap volt a pasidömping csúcspontja, amikor elmentem futni és elkezdtem versenyezni egy pasival minden hátsószándék nélkül. Vagyis ez nem igaz, hiszen le akartam futni. Láttam, hogy baromi jó kondiban van, és gondoltam teszek egy próbát. Most vagy sikerült, vagy hagyta magát. Mindenesetre jófej volt. De ő is félreértette. Félreérthető vagyok? Vagy csak próba-cseresznye?
Családias volt a hétvége, anyával meg a kisöcsémmel. Aki látványosan kamaszodik, és néha beragasztanám a száját pár órára. Biztos mindenki ilyen idegesítő ebben a korban, de ez valami rettenet. Minél nagyobbat akar mondani, minél gyakrabban. De ha belegondolok, ezt a pasik sosem növik ki...
Z. még mindig sportot űz belőle, hogy olyat mondjon nekem, amit még nem tudok és le is nyűgözzön vele. Szerintem észre sem veszi, de baromi édes. Azt hiszem, így akar udvarolni. Mint a fészeképítés a madaraknál.Vagy a csípkedés a halaknál.
Szóval éljen a tavasz....meg kezeket a paplan alá. ;)
