Csak a távoli autóbrümmögés, néha egy kis grippenzaj és némi madárcsicsergés szűrődik be. Mintha nem tudnák hogy még tél van. Ha tudnék madárul, már biztos felvilágoltam volna őket. Persze akkor én lennék az ünneprontó...

Egy bazinagy pókkal a fejemnél keltem, kábé mint valami túlélő szigeten. Fél óráig jófej volt, nem mozdult. Aztán mint akit árammal csíptek meg, neki iramodott, én meg fejvesztve dobtam le magam az ágyról.

Ennyit a mai reggelről. Tudom, nem voltam túl közérdekű. Ez van.