A nyár szóról mindenkinek egy konkrét kalandja jut eszébe, mint ahogy nekem is. 

2006-os Lellei tombolásom, valószínűleg míg élek nem felejtem el. Olyan bátor és felszabadult aligha leszek már...szerencsére.

Csak pár fénykép maradt bizonyítékul, és ebben némi tudatosság is volt. Kicsit meg akartam őrizni olyan törtékenynek és szépnek amilyen valójában volt, és utólag sem nem hozátenni, sem pedig elvenni belőle. Ehhez hozzátartozott, hogy nulla félelemérzettel és felelősségtudattal, gondtalanul buliztam végig másfél hónapot.

Életem eddigi legforróbb nyara volt. Állandó 35 fok árnyékban.

Az egyik képen egy ház kertjében állok este fürdőruhában, békauszonnyal a lábamon,pipával a számban. Hát igen...nem teljesen tiszta, hogyan is alakult így ez a kép, de azt tudom hogy előtte meg utána is valami szuper dolog történt.

A másik képen vakító déli napsütésben fekszem a homokban, és éppen homoknő szobrot faragok, cicivel meg mindennel ami kell. Erre határozottan emlékszem. Egy reklámfilmes stábból két sráccal strandoltam, akik épp ott forgattak a parton, és ebédidőben elkezdtünk homokembereket építeni a közeli gyerekek homokozóslapátaival.

A másik kép már egy fokkal vadabb. Éjjel, a lezárt strandon, pucéran 2 másik lánnyal és egy sráccal. Ó...az a srác. Az első szerelmem. Azt a nyarat vele töltöttem. Komolyan egymásba habarodtunk, és mostmár komolyan nem tudom miért estem bele. Tök átlátszó volt az egész. Ő tipikus rosszfiú volt, én pedig tipikus jókislány (legalábbis hozzá képest). Már az elején megmondta, hogy ha vége a nyárnak, ne féljek eltűnik. Tudja hogy a szüleim a fejüket vernék a falba, ha elbasznám az életem vele. És így is volt. Csakhogy én akkor azt hittem, viccel. Igazából eszembe sem jutott, hogy egyszer vége lesz a nyárnak. És pont ez benne a szép. Aztán megvolt a sírás-rívás meg minden egyéb. De így volt teljes.

Minden este buliztam, és szinte minden este mással. Ami alatt nem az értendő, hogy minden este más ágyában tértem nyugovóra. ..

A vodka-narancsok, spitz-rumok, kalózbárok, mixersrácok és matrózok nyara volt. Azután Pesten folytattam szeptemberig, amikor is vége lett ennek a csodának. De nem hiszem hogy 60 évesen ezt fogom majd mesélni az unokáimnak...legalábbis remélem hogy majd rámszól  valaki.