A békák morózus csendje kellett, hogy belássam vége a nyárnak. Megpróbáltam magamban, nyugodtan és könnyek nélkül elbúcsúzni, de olyan volt mintha a gondtalan fiatalságom éveit búcsúztatnám. Mostmár minden élesben megy. Számít, mit teszek és hogyan. És elsősorban kivel.
Félelmem első jele, egy sulikezdés előtti torokgyuszi. Teljesen bárénekesnősre vettem a figurát. Nem tudom hogy Ő bírni fogja-e. Én bizonyára, mert nekem elég „bizonyíték" volt ez a nyár, arra hogy rá van szükségem, de Ő férfi...másképp működik.
A legutóbbi futós estémen pont úgy alakult minden, ahogy kellett. Jobb hogy nem hívott fel, így volt időm egy kis elszámolást végeznem magamban, hogyan is képzelem az évem. Utálni fogom maga, amiért olyasmit csinálok amit utálok. Megpróbálom majd a hétvégékkel kárpótolni az agyam és a testem a hétköznapok elfuseráltságáért. És végső esetben iskolát is válthatok. Nem tagadom, ezen is sokat gondolkodtam már.
Ennyit a jövőről és rólam. Ha lenyugszom végre tudok majd másról is írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése