Egy sufniban ülök egy sáska, egy rakás rozsdás szerszám, egy renault és egy nyakig olajos férfi társaságában. Az ég koromfekete, az eső szakad, mégis rég éreztem magam ilyen boldognak.

Ez a bevezető maszlag, hogy el tudd képzelni hogy festhetek.

Valójában azon morfondírozok, hogy az emberek miért nem tudnak beszélgetni. Mert nem tudnak, és ennek naponta jelét is adják. Mint amikor beszélgetek valakivel msn-en, ódákat zeng magáról és a csodás életéről, majd a lehető legnagyobb ívben tojik érdeklődni felőlem, pedig én nem szoktam ódákat költeni. Ezt mindenki tudja. Szerintem én igenis jól tudok kommunikálni. Néhány ismérv, ami szerintem fontos a jó kommunikációhoz, hátha hasznodra válik:

•· Figyelj oda a partnerre, egyszerre ne karattyolj 20 emberrel, az bunkó dolog még akkor is ha hiper elfoglalt vagy

•· Sokan csak „látszat-beszélgetők", ha hátsó szándékod van a traccspartival, akkor is figyelj arra amit a másik mond, sokkal jobb benyomást kelthetsz benne, ha érdemlegesen szólsz hozzá az őt érintő témákról

•· Ne azt tartsd szem előtt, hogy azt dobd ki ami magadban van, hanem hogy befogadd azt, ami a másikből próbál kijönni

•· Sose szidj másokat egy beszélgetés alatt, az csak negatív hatást kelthet...én a saját káromon tanultam meg

Nem fellengzősnek szántam, bár annak tűnhetett.

Egy rendkívül okos író, egyszer azt mondta nekem, hogy ne magamról írjak, mert az sosem érdekli az embereket. Mindig másról. De ha egyszer mindenkit önmaga érdekel? Teljesen nyilvánvaló, hogy elsősorban én is azért csináltam blogot, hogy leírjam a belőlem kikívánkozó dolgokat. Szóval miért olyan nehéz másokról írni?

Ma azt mondta nekem a Nagyember, hogy baba vagyok. Igazából ez jelenthet jót is, és rosszat is. Kirázott a hideg, mert mindig is megvetettem a „babákat", azokat a nőket, akik csak hónaljkutyaként funkcionálnak egy-egy hímpéldány mellett, és csak a farkat csóválják. Milyen értelemben lehet még egy nő baba?