Nem hiszem el, hogy jelen voltam egy olyan rendezvényen, ahol a macska a buli fénye. Ez azért szegénységi bizonyítvány. De vannak emberek akikből egyszerűen nem lesz partyarc. Ilyenek az én rokonaim.

Lány a sarokban. Rövid, tüsis, szőke haj. Szemüvegén csillog a fakó és zsíros bőre. Terebélyes combok, nadrá alá rejtve. Ahogy görnyed a háta mint valami púpos birkának, a husiredők fodrozódnak a hasán. Hmm! Kezében egy 2 literes popcorn, és csak tömi és tömi. Le sem teszi. Látszik hogy nem is próbálja meg. És ő is a rokonom? Ejj...nem én választottam.

Kényszerszereplés egy elcseszett tragikomédiában. Én mint díva köteles voltam fényemmel emelni a darab minőségét. Mamám a másik díva, aki az én szememben mindig tündököl. Papa a Don Juan, aki mama derekát fogja miközben fényképezkednek, és a lábuk alatt elsuhan a lakás legszebb lénye. A macska pici pamacsaival és káprázatos zöld szemeivel.

A szőke „hölgy" gúnyosan méregeti 61 cm-es átmérőjű derekam, miközben egy szelet tiramisu-s tortát nyújt át. Remélve hogy hirtelen 70 centire nő.

Apa szájából kényszeresen minden 30. másodpercben elhangzik az hogy „Kicsim". No nem felém. Edit felé. Aki persze már rég nem kicsi, hiszen nagylány, de főleg nem az ő kicsije. Felszínes és unalmasan átlátszó minden mozdulata amit a nő felé tesz. E társaságban minden azt sugallja, kit érdekel mi zajlik valójában?!...tégy úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Az egykor életvidám és cserfes Edit, csak ül egyhelyben, mint egy láncravert kutya, és néz maga elé. És még azt hiszik én vagyok elveszve?

Ki akarok törni. Ordítok belül, hogy ők nem lehetnek a családom, de senki nem hallja.

Elegem lesz, tanulásra hivatkozva eljövök. Itthon méregtelenítős tea a tortára.

Nemsoká indulás. Szükségem van levezetőre Ő utána. Megveszem az Elle Men-t.

Benézek pár mütyűrösboltba és boldogítom magam. Ez kevésbé szánalmas mint a rokonságom? Néha azt gondolom pont ugyanolyan gáz.